Az újdonsült modellezõnek rá kell jönnie, hogy a repülõgépmodell nem egy játék. Ez egy valódi repülõgép, ami a teljes nagyságú repülõgépekre érvényes fizikai törvények szerint repül, valamint a nagygépekkel megegyezõ irányítással vezethetõ.

Egy átlag modell sepességtartománya 40-100km/h között mozog, súlya pedig 2-4kg lehet (természetesen ettõl szélsõségesen eltérõ értékekkel is találkozhatunk). Egy ekkora súlyú és sebességû modell –baleset esetén- romboló hatású lehet, amennyiben valamilyen tárgynak, netalán embernek ütközik. Emiatt a modellek kintüntetett figyelem mellett üzemeltethetõk, a biztonságot legfõképpen szem elõtt tartva. Megfelelõ körültekintéssel az “óvatos” használat nem megy az élvezet rovására. Ezt a képességet a modellezõ a tanulási folyamattal lépésrõl lépésre sajátítja el. A repülés alapjai A repülés elméleti hátterét mindenféleképpen elsõkként kell megértenie a modellezõnek. Ezekben a témákban igen sokféle könyv jelent már meg (sajnos a külföldi kiadványok száma nagyságrendekkel meghaladja a magyar kiadványokét), amelyek -szerzõjüktõl függõen- különbözõ mélységben és bonyolultságban tárgyalja a cím mögött álló témát. A repülés elsõ szabálya, hogy a szárny felsõ felületén kisebb a nyomás, mint a szárny alsó felületén, aminek következtében felhajtóerõ jön létre. A fenti ábrával megismerhetjük a szárnyról tudni érdemes alapkifejezéseket. Ezek a repülõgépmodellezésben általánosan használt kifejezések, azonban fontos lehet az angol (eredeti megfelelõiket) is megjegyezni. Szárnyprofil (Airfoil): a szárny keresztmetszete, amely alakja döntõen meghatározza a gép repülési tulajdonságait. Állásszög (Angle of Attack): a szárny húrja (szárnymélysége) és a relatív repülési irány között mért szög. Szárnymélység vagy húr (Chord Line): a belépõél és a kilépõél közé húzott (képzeletbeli) vonal. Repülési irány: a szárny relatív iránya az álló levegõhöz képest. Belépõél (Leading Edge): a szárny “legelsõ” része. Ez hasít bele elõször a levegõbe. Kilépõél (Trailing Edge): a szárny “leghátsó” része. A levegõ itt köszön el a szárnytól. A repülõgépre ható erõk Négy alapvetõ erõ hat repülés közben a gépre: tolóerõ (Thrust), felhajtóerõ (Lift), légellenállás (drag) és gravitációs erõ (vagy súlyerõ - Weight). A tolóerõ a motoron keresztül meghajtott légcsavar által képzõdik, amint az forgása közben a repülõgépet “elõre húzza” a levegõben. A légellenállást a gép különbözõ nagyságú felületei képzik. A gravitációs erõ tárgyalásától eltekinthetünk. A szintrepüléshez (konstans magasságon történõ repülés) az szükséges, hogy a szárnyak alsó és felsõ részén lévõ nyomáskülönbség hatására fellépõ felhajtóerõ egyenlõ nagyságú legyen a súlyerõvel (a gép nem süllyed és nem is emelkedik). Konstans sebességû repüléshez az szükséges, hogy a tolóerõ és a légellenállás nagysága azonos legyen (a gép nem gyorsul és nem is lassul). A felhajtóerõ növekszik, amint a szárnyon átáramló levegõ sebessége növekszik, vagy ha a szárny állásszöge növekszik, miközben a szárny körül áramló levegõ folyamatos. A repülõgép három tengely körül forog a függõleges tengely körül (Yaw), amelyet az oldalkormány mozgatásával érünk el az oldalirányú tengelye körül (Pitch), amelyért a magassági kormány a felelõs a törzs hossztengelye körül (Roll), amelyet a csûrõvel idézhetünk elõ. E három tengely körül a gép külön-külön, illetve azok kombinációjával fordulhat. Az oldalkormány, magassági kormány és a csûrõ a gép felszínén elhelyezett mozgatható felületek, amelyek kitérései a repülõgépet a megfelelõ irányba billentik. A tipikus tanulógép (Trainer) A tanulógépek tervezésénél a gép stabil repülési képességét tekintik legfõképpen szem elõtt. Ez azt jelenti, hogy a gép képes a tengelyei mentén történt elfordulásból egyenes szintrepülésbe önállóan visszatérni. A legtöbb tanulógép alacsony sebességnél is stabilan repül, könnyûvé téve ezáltal a leszállásokat. Csûrõ (Aileron): a szárny végén található felületek, amelyek mozgásával a repülõgép a hossztengelye mentén orsózható Motorház-burkolat (Cowling):a törzs elsõ része, amely a motort takarja Motor: kétütemû belsõégéssû \"izzómotor\" Magassági kormány (Elevator): a vízszintes vezérsík mozgatható felülete, amely elmozdításával a repülõgép orra felfelé illetve lefelé billenthetõ Függõleges vezérsík (Fin): a repülõgép függõleges tengelye mentén való stabilizálásért felelõs Törzs (Fuselage): A repülõgép fõ része, ehhez csatlakoznak a vezérsíkok és a szárny Légcsavar (Propeller): a motor tengelyére erõsítve forgás közben hozza létre a repüléshez szükséges tolóerõt Oldalkormány (Rudder): a függõleges vezérsík mozgatható felülete. Kitérésével a gép a függõleges tengelye körül elfordul Orrkúp (Spinner): a látványért és aerodinamikáért felelõs mûanyag vagy fém kúp, amelyet a légcsavar elõ rögzítünk a motor hajtótengelyére Vízszintes vezérsík (Stabilizer): a gép repülését stabilizálja megakadályozva, hogy az a kereszttengelye mentén elforduljon Szárny (Wing) - a felhajtóerõ létrehozásáért felelõs felület Egy tanulógépnek felépítését tekintve az alábbi pontoknak kell megfelelnie: Felsõszárnyas - egy felsõszárnyas modell jóval stabilabb egy alsószárnyasnál. Mivel a gép súlypontja a szárny alá esik, a törzs a szárny alatt fog \"ingázni\", az erõket kiegyenlítendõ. Lapos szárnyprofil - a szárnyprofilt tekintve a szárny aljának laposnak kell lennie. Ez a profil jóindulatú repülési tulajdonságokkal bír, megkönnyítve ezáltal egy kezdõ dolgát. Lapszög - a szárnyat szembõl vizsgálva a törzstõl balra illetve jobbra esõ szárnyfél egy adott lapszögben találkozik egymással (vagyis a szárnyvégek feljebb vannak, mint a szárnytõ). A lapszög fizikai hatása az, hogy megpróbálja kiegyenlíteni a szárny két oldala közt lévõ erõkülönbségeket, és ezáltal visszatéríti a gépet az orsózásból (a két szárnyvég egy magasságban lesz). Nagy szárnykarcsúság - A szárny két vége közti távolság (fesztáv) legalább öt és félszerese a szárny húrjának. Ezáltal a pilóta által adott \"parancsok\" hatása csökken valamelyest, több idõt hagyva a kezdõknek a reakcióra. Állandó húr - a szárny húrja ugyanakkora a szárnytõnél és a szárnyvégnél. Ezzel a konstrukcióval a repülõgép súlya egyenletesen oszlik el a szárny felszínén. Alacsony szárnyterhelés - a modell súlyát elosztva a szárny felületével megkapjuk a szárnyterhelést, amely alacsony egy tanulógépnél, ami által a gép lassú repüléskor sem süllyed túl gyorsan. Mérsékelt méret - az optimális méretû gép 6.5ccm-es (0.40) belsõégésû motorral felszerelt modell. Ezzel a mérettel a repülõgép már nem túlságosan érzékeny a kisebb széllökésekre, valamint a szárnyterhelés is csökken (mivel összehasonlítva egy kisebb modellel, a rádió és akkumulátor súlya nem növeli nagyon az összsúlyt) Egyszerû struktúra - a gyakorlógépnek erõsnek kell lennie, hogy a kezdetben nem túl tökéletes leszállásokat is elviselje, valamint minimális sérülést szerezzen egy zuhanás után. Fontos, hogy könnyû legyen javítani. A távirányító verzérlõkarjainak hatása a repülõgépre Amikor az oldalkormányt balra mozgatjuk, a repülõgép a függõleges tengelye körül balra fordul, és fordítva. Amikor a magassági kormányt magunk felé húzzuk, a repülõgép orra az ég felé billen. A csûrõlapok a szárny két végén mindig ellentétes irányban mozognak. Amikor a csûrõt vezérlõ kart balra mozgatjuk, a jobb szárny végén lévõ csûrõlap lefelé mozog (ezáltal a jobboldali szárnyvéget felfelé mozgatja), miközben a bal szárny végén lévõ csûrõlap lefelé tér ki (és a bal szárnyvéget lefelé billenti).