A R/C modellek különböző típusú motorokból nyerhetik a repüléshez szükséges tolóerőt. Ezek között szerepelnek az elektromos motorok, benzinmotorok, valamint a két- illetve négyütemű izzómotorok (glow engines).

Valamennyinek megvan a maga előnye és hátránya, és valamennyi széleskörben használt világszerte. A modellező választása a repülőgép méretétől, de legfőképpen a repülőtér zajkorlátaitól függ (nem beszélve a pénztárca vastagságától). Izzómotorok (glow engines) A modellekhez szánt izzómotorok kétütemű és négyütemű formában kaphatók. Mindkét típus “izzó üzemanyagot (glow fuel)” használ, amely metanol és ricinus- vagy szintetikus olaj keveréke (80% metanol, 20% olaj). Az olaj a motor kenésére szolgál. A két- és négyütemű motorok közti legnagyobb különbség az a mód, ahogyan az üzemanyag a motorba kerül illetve ahogyan az égéstermék onnan távozik az üzemeltetés során. Egy kétütemű motornál a karburátor által előállított levegő/üzemanyag keverék a dugattyú lefelé tartó mozgása során jut az égéskamrába. Amint a dugattyú a hengerben felfelé mozog, az üzemanyagkeveréket összesűríti, amit a dugattyú fenti végállásakor az izzítógyertya (glow plug) meggyújt, ami által –a holtponton áttbillentve- lefelé irányuló mozgásra készteti a dugattyút. Miközben a dugattyú lefelé mozog, az égéstermék a kipufogó nyíláson keresztül távozik az égéstérből, miközben újabb adag üzemanyagkeverék kerül a hengerbe. Az egész ciklus a dugattyú mozgásának két üteme alatt megy végbe. Egy négyütemű motornál a karburátor által előállított levegő/üzemanyag keverék szintén a dugattyú lefelé tartó mozgása során jut az égéstérbe, azonban a kétüteműektől eltérően mindez egy szelepen keresztül történik, amelyet egy a főtengelyhez kapcsolt tolórúd működtet. A dugattyú felfelé való mozgásakor ez a szelep bezáródik, és a dugattyú összesűríti az üzemanyagkeveréket. A dugattyú felső állásában az izzítógyertya begyújtja a keveréket, ami a dugattyút lefelé irányuló mozgásra készteti. A lenti pozícióban a holtponton átbillenve a dugattyú ismét felfelé mozog, miközben egy másik szelep nyitása közben az égéstermék távozik az égéskamrából. A dugattyú következő lefelé tartó mozgása során az előző szelep bezáródik, és a korábban említett (első) szelep nyitásával ismét üzemanyagkeverék kerül az égéskamrába. Az egész ciklus a dugattyú mozgásának négy üteme alatt zajlik le. Az izzítógyertya mindkét változatú motor esetében hasonló, és egy kis platinadrót-tekercsből áll. A motor beindításához egy 1.5V-os akkumulátorról egy megfelelő eszköz segítségével áramot vezetünk keresztül a terkercsen, ami az elektromos áram hatására felhevül, ezáltal biztosítva az üzemanyag-keverék begyújtását. Az izzítógyertya hevítése után a motort kézzel vagy elektromos indítóval (ez utóbbi erősen ajánlott) beindítva az izzítógyertya az égéskamrában az üzemanyag égésekor keletkezett hőméréklet hatására üzemi hőfokon marad, vagyis járó motor mellett már nincs szükség a gyertya külső hevítésére. Az üzemanyagkeverék beállítása mindkét motortípus esetében (általában) a karburátorra szerelt két tűszeleppel történik. Az egyik tűszelep az alapjárati, míg a másik a nagysebességű (magas fordulatszámú) keveréket állítja. Az R/C motorokon a gázadást általában a karburátorban elhelyezett forgó dob valósítja meg, amely egy hozzá csatlakoztatott karral mozgatható. A dob forgatásával az üzemanyaghoz keverendő levegő mennyisége szabályozható. A karburátor gázkara a modellben elhelyezett vevő egyik csatornája által üzemeltetett szervóhoz csatlakozva vezérelhető. A repülőgép-modellek legáltalánosabb motorja kétütemű. Nagyon egyszerűek, könnyűek és könnyen üzemeltethetők illetve karbantarthatók. Négyütemű testvéreihez képest olcsóbbak is, valamint nagyobb fordulatszámon (RPM – Revolutions Per Minute) járnak, aminek következtében hangosabbak is (jó hangtompítót igényelnek). A négyütemű motorok népszerűsége is folyamatosan nő. Mélyebb, valósághűbb hangot adnak működés közben. A kétüteműekhez képest alacsonyabb fordulatszámon adják le teljesítményüket. A pontosabb illetve bonyolultabb előállításnak köszönhetően áruk borsosabb, valamint több állítgatást és karbantartást igényelnek, de az üzemeltetésük nem bonyolult. Elektromos motorok Az elektromos motorok a legújabb képviselői a modellmotoroknak. A NiCad akkumulátorok fejlődésében néhány éve elért eredmények következtében az elektromos motorok a modellek megbízható erőforrásává váltak. Az elektromos motorok “üzemanyaga” a sorbakötött és csomagokba rendezett NiCad akkumulátorokból származik. A hat- és hétcellás akkucsomagok a leginkább elterjedtek, de gyakran előfordulnak nagyobb cellaszámú akkucsomagok is (igen nagy motorok akár 28 cellát is igényelhetnek). Az akkucsomagok gyorstöltéssel 15-30 perc alatt újratölthetőek. A motor futási ideje 4-10 perc között van, a motor fordulatszámától függően. Benzinmotorok (petrol fuelled engines) A benzinmotorok a nagyobb (nagy) repülőgép-modellek esetében használatosak. Kis méretekben nem fordulnak elő (összehasonlítva egy átlagos modellnél használ izzómotorral), de az igen nagy modellek számára ideálisak mind teljesítményben, mind a felhasznált üzemanyag árát tekintve. Az égéskamrában a robbanást egy gyújtógyertya szikrája biztosítja, amelynél nincs szükség külső segítségre a motor indításakor. Az üzemanyag benzin és olaj keveréke. Melyik motort válasszuk? Figyelembe véve a karbantartást, teljesítményt valamint –nem utolsó sorban- az árakat, kezdők számára a kétütemű izzómotorok ajánlottak, vagy az elektromos motorok. A motor méretének (űrtartalmának) megválasztásakor célszerű a gyártó által megadott tartomány felső határához közel eső méretet szem előtt tartani. Egy nagyobb motor esetében még mindig visszavehetjük a “gázt”, ugyanakkor a nagyobb motor által biztosított plusz energiát vész esetén felhasználhatjuk. ABC vagy gyűrűs? A modellmotorok hengere és a dugattyúja kétféle lehet: gyűrűs vagy ABC. A gyűrűs motorok régóta használatosak a modellezésben, és a mai napig ezek készülnek nagyobb számban. Egy gyűrűvel ellátott alumínium vagy vas dugattyú mozog egy vas hengerben. A gyűrű szolgáltatja a tömítést a henger és a dugattyú között, ezáltal biztosítva a megfelelő kompressziót. A gyűrűs motorokat könnyű “berántva” indítani, jó teljesítményt adnak, és hosszabb üzemeltetés után az elkopott gyűrű cseréjével a megfelelő tömítés visszaállítható. Ezektől az előnyöktől eltekintve a gyűrűs motorok hosszabb “bejáratást” és bőséges kenőanyagot igényelnek, mire a gyűrű a hengerbe kopik. Továbbá nagyon gyenge (lean) üzemanyagkeverékkel használva (nagyon kevés üzemanyag a levegőhöz képest) könnyebben sérülnek a gyűrűs motorok. A másik, nemrégiben kifejlesztett konstrukció neve ABC (Aluminium, Brass, Chrome - alumínium, réz, króm), amelynél az alumínium dugattyú egy krómmal befuttatott rézhengerben mozog. A tökéletes illeszkedés és optimális kompresszió érdekében a dugattyút és a hengert még a gyárban megfelelően illesztik. Az ABC motor kézzel könnyen indítható és a gyűrűs testvéréhez képest nagyobb teljesítmény leadására képes. Továbbá hosszú élettartamúak, és kevésbé érzékenyek a gyenge keverékkel (kevés üzemanyag/sok levegő) való járatásra. Áruk egy kicsit magasabb, a kompresszió elvesztésével (öregedés) pedig az egész dugattyú/henger részt ki kell cserélnünk, ami igen drága. Igen nagy előnyük, hogy nagyon rövid bejáratást igényelnek, vagy akár egyáltalán nem igényelnek bejáratást.